És igen, megcsináltam. . .
A délutáni fetrengés után sikerült felkelnem, és elindulnom BTK-ra stand-up –olni, és Barbinak elvinni a füzetét. Nehezen, de sikerül ráávennem, hogy kísérjen be, és nézze meg velem. Ücsörgés, és nyavajgás:D után, szereztem neki innit, meg hallgattuk Felméri Pétert. . . Hát nem volt túl jó . . . De micsoda kis stöpszli. .
 
Aztán elindultam fél7kor haza. És a 173-as nekiment az Erzsébet- hídnak, és úgy döntöttem megmászom azt a hegyet. Mindig is szemből akartam nekimenni. Így aztán leszálltam a legközelebbi megállóban, ami a Gellért tér volt. Visszasétáltam a hídig, és ott egyenest felmásztam, mindig a legmeredekebb úton.
 
A csúcson megpihentem, elénekeltem egy HS7 számot, és továbbindultam lefelé a szálló felé.
Szedtem orgonát, csak fent a csúcson láttam, lejjebb már nem volt egy sem kinyílva.
Végigsétáltam a csúszdák mellett, de nem mertem bevállalni a csúszást, mert a végégn féltem az érkezéstől. . .
Sebaj, majd legközelebb. Élveztem, jó volt, és megvalósítottam ezt a több éves tervet.
Jelenleg remeg a lábam, és elfáradtak a lábaim. Ezen sürgősen javítani kell, mert így nem mehetek neki a feszt szezonnak.
 
Holnap még kar napok. Szándékomban van megint stand-up-olni. Csak összejön. . .

A bejegyzés trackback címe:

https://dinkalandok.blog.hu/api/trackback/id/tr651940934

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása