Megismertem vkit januárban, és rengeteget msn- eztünk, napi szinten.

De  most, hogy nekem van barátom, és ő nem akar vagy nem tud a barátom lenni, így kapcsolat megszakításra kényszerülünk.

Ez akkora hülyeség. . . Ha valakit szeretsz, hiába nem jász vele, de szeretsz vele lenni, és nem fogsz beleszeretni, mert tudja a kicsi szíved, hogy nem lehet.

És kezdem magam hülyén érezni, amiért így gondolom, mikor szerinte ez így normális.

Kibaszás az élettől, hogy úgy érzed szereztél egy barátot erre közli, hogy többet szeretne mint barátságot, és ezért kényszerülsz megszakítani vele a kapcsolatot.

E olyan szívás. ..én mindig rosszkor találkozok emberekkel. Vagy nekem van vkim, vagy nekik. És ez érzelmileg elég megterhelő.

Szerettem a barátommal lenni, aztán lett ő, és inkább vele msn- eztem, mint barátommal legyek. Ezek után, elkezdett oltani, és elment tőle is a kedvem. Hihetetlen, olyan, mitha kiöltek volna belőlem minden érzést, és csak egy üres bödön lenne a lelkem.

Aztán megint helyreállt a dolog, normálisan kezdett viselkedni, és. . . .
Barátommal is megbezséltem, hogy nem vok szerelmes. .

szar az élet

Aztán elbúcsúzott végleg. . .sokszor végleg, és mindig óriási törést okozott. HIÁNYZIK!

Elég nagy baromságnak érem ezt az egészet. :(

De nagyon remélem, hogy majd egyszer ez a helyzet helyre fog állni.

Bár azt csak úgy tudom elképzelni, hogy szerelmes lesz. . . akkor meg úgysem velem fog msn ezni, vagy bulizni járni, vagy találkozni.

Ezért aztán teljesen reménytelennek érzem a helyzetet. Nagyon úgy érzem, hogy buktam az egészetL.

ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ:’(:’(:’(