Boldog karácsonyt!

2010.12.27. 22:54

Bocsi, hogy megkésve, de ez van.

Az ünnepek  nálunk jól teltek. Csak tanulni kéne, és még nem érzem magamban az erőt.

És  egyéb problémák is tornyosulnak.
Szerencsére a elit kurva ruhám már megvan, és egész sok kiegészítőt is találtam hozzá. Remélem jól fog sikerülni a buli.
Már semmiben nem vagyok biztos. Utálom ezt az érzést. Pedig most kéne az erő, a vizsgaidósuck túléléséhez.
Reméljük megoldódnak a gondok.


Előre is BOLDOG ÚJ ÉVET KÍVÁNOK MINDEN KEDVES OLVASÓNAK!!!


Pussz, pápá

Miért??????:(

2010.12.11. 13:42

Norbinak hívják a barátomat. Állítása szerinte nem olvassa a blogomat, mégis lecseszett a lábamról, hogy nem említettem meg őt eddig itt. Egyébként Norbival, fogok menni a L'art pour L'art előadásra is.

Szerinte olyan, mitnha szégyelleném őt, ezért nem említem meg. De ez nem így van. Sose szoktam írni így senkiről, csak azt ami velem történik. Tudom, hogy ő is velem történik, de mégis. .
Egyébként meg, ha így lenne, nem írnám ki se msn-re, nem tettem volna fel képeket egyik közösségi oldalra sem, nem hívtam volna el se a barátaimhoz, se a családomhoz. . .stb.

Általában 2 hetente tudunk találkozni 3 napra. Sajna többször közbeszóltak dolgok, ebbe a 3 napba.

Ő jelenleg Níregyházán van, és reggel írtam neki egy sms-t, hogy 18-án Graz-ba megyek Domiékkal. Én is sajnálom, hogy nem lehetünk együtt, de a barátaimat sem hanyagolhatom el. Nagyon régóta nem tudtunk értelmesen találkozni. mindig csak kutyafuttában.
Általában, mikor ennyit nem találkozunk, mindig kitör valamilyen vita, lecseszés. . .stb.
Mert, hogy én még nem tudtam azt mondani, hogy szeretem, és még csak hasonlót sem. Na ezt nem tartom jogosnak. De nálam ez nagyon nehezen érik be. Nekem nem olyan egyszerű ezt mondani. Tutira szeretném úgy érezni a dolgot, ha egyszer kimondom. De az, hogy cseszeget, és erőlteti, kb. rákényszerít, hogy kimondjam, ez nem lesz túl célravezető. Imádom, meg nagyon szeretek vele lenni, de mért kell örökké, ezzel cseszegetni?

Ha én ezzel megbántom, nagyon sajnálom, nem állt szándékoman. Nem szeretnék semmi csalódást okozni, de folyamatosan úgy érzem azt okozok.

Az meg, hogy azt modja szeret, aztán visszavonja, hogy csak lehet, rohadt szarul esik. Elveszik a motivációm.

Én megértem, hogy neki is szar, hogy eddig nem mondtam, hogy szeretem. De ha ez ilyen szar, meg ha velem ennyi gond van. . .akkor. . . .:(
Sajnálom. . . ilyen vagyok. Nem tudom mi bajom, de nem az ő bosszantására teszem, amit teszek. 
Sokzsor úgy érzem, inkább maradok egyedül, nem kínzok senkit. Lehet neki is jobb lenne nélkülem, és találna egy olyan csajt, aki állandóan mondogatja neki, mennyire szereti. . .

Én próbálkozok. Életembe nem utazgattam, és sírtam ennyit pasi miatt. .
Nem szeretném elveszíteni,. . . de ha ekkora probléma vagyok neki, akkor. . . :(:(:(:(

Pussz, pápá

Édes November

2010.11.28. 15:07

26-án végre eljött a gólyabál ideje. Csopottársammal már fél6-tól nekiálltunk a készülődésnek. 

1. lépés: TESCO

2.lépés: Öltözés zene mellett

3.lépés: Smink (még a túlzott ivászat előtt, hogy ne legyünk kicsi kínaiak)

4.lépés: IVÁSZAT (vodka+citrom)

5.lépés: Irány a buli!

 

A ruhámnak úgy érzem volt sikere:D Mindig akadt vmi táncpartnek. Volt az estében egy kis csoptárskeresés, meg pasilerázás, meg fényképezkedés:D

A bál közepn aztán leesett az első hó. A Petőfi-hídtól, a Mórocz-ig, a legnagyobb lutyokba, havasesőesésbe kellett eljutnunk. Mondanom se kell, az éjszakai buszon csupa emós szétkentfejű csaj utazott, immáron mi is közéjük tartoztunk.

El is ment a hangom. Most suttogok. A srácoknak itthon bejött. Azt mondták, ha szilvezsterig megmarad, akkor én lehetek a keresztapa a gegszterek és elit kurvák partin.

Vasárnap:

 


Rég volt. . .

2010.11.09. 18:06

Tudom, már nagyon régen nem írtam semmit ide.

Nos nem is történt sok minden. Elkezdődött a suli, papám megint kórházban, rengeteg a meló, megvolt a tanítás (és szar lett).

Ráadásul a hagyományörző gólyabál 26-án lesz, mikor sajna Domi, drága bnőm. nem ér rá.
Nem tudom mi lesz így.
Viszont a jó hír, hogy megyek L'art pour L'art előadásra decemberben.
A szilvezster előre láthatóan beöltözős parti lesz. A témája: Gengszterek, és elit kurvák.
szóval szereznem kéne vmi gengszteres kurvás ruhát. Ha vkinek van ötlete, hogy hol lehet olyat venni, írhat nyugodtan.

Hát röviden összefoglalva ennyi. Ja, és járok keddenként társastáncolni 20:00-éjfélig, és állati fárasztó. Kellemesen, tökéletesen fárasztó.

Na szép napot mindenkinek, pussz, pápá

Fezen 2010.

2010.09.18. 11:45

Egy csodás hét után, pénteken történt meg az az esemény, amelyre már 3 éve el szerettem volna menni.
Szeptember 10-dike volt, a névnapom.Kaptam egy ök szupi ajándékot. Egy CamelBak-et. Ez egy hátizsák, ami konkrétan egy tömlő, és egy cső jön ki belőle amin keresztül tudsz inni belőle. Ezzel a felszereltséggel (hideg idő lévén, forró teával a tömlőben), indultam el FEZEN-re. A bejáratnál hátizsákellenőrzés: Alkohol, szúróeszköz van a hátizsákban?- jött a kérdés. Mondom nincs. -Egyéb innivaló? -hirtelen rávágtam, hogy nincs. Épp kezdtem kibontani a zsákot, mikor a nő oldalról megtapogatta, és mivel nem érzett benne semmi keményet (flakon), mondta hagyjam, és mehetek. Mekkora poén:D Simán bementem 3L teával:D Ugy látom, ez alkalmazható egyéb más fesztiválokra is, esetleges más tartalommal:D

Beérve, rögtön Dikid koncertre estünk, ahol pólóig vetkőzve ugráltuk át a 1.5 órát. Aztán kis 30Y, aminek, szerencsétleneknek, vagy 5x egymás után elment az áram, de nem ám úgy, mint drága Lovasi PaFe-n, ők mindig visszajöttek. Ezek után Kiscsillag, és a végén Vad Fruttik. Hajnali 2-re lett vége, nem is volt hideg, és baromi jó este volt!!!

Másnap mentem haza, mivel vasárnap mentem vissza Pestre, és hétfőn megkezdődött a suli. A nyári napi 10óra alvásom után, a hirtelen 6 órára váltás nem tett jót a szervezetemnek. Szerdára hőemelkedésem lett, és kibuktam. Egész déután, meg este aludtam, így másnapra jobban lettem.
Atlétikán, fél óra után, megint benyeklett a térdem. Így barátam össznyomására, kénytelen leszek elmenni sportorvoshoz. Ez nem állapot, hogy folyamatosan fáj.

Csütörtökön este (vagyis már péntek hajnal), fél1-re mentem a Kelenföldi pályaudvarra, mert szegény N. a meló után indult haza. Csináltam pudingot, meg palacsintát, és vettem chips-et, a várakozáshoz. Hajnali 3-kor ment a vonata tovább. Én 4-re már otthon voltam, szegény ő pedig egyenest a suliba ment, az egész éjszakai vonatozás után.

Most itt tartok. Köv. héttől beindul a bolondok háza, rögtön kiselőadással kezdek, tangyak. . . stb.

Legyetek jók, pussz

Újabb Boldogságosat!:D

2010.09.07. 11:58

Mostanában csak Dominikámmal van tele a blog, de sebaj!

Megint csak nagyon boldogot kívánunk néked!

"Vén vagy, mint matuzsálem,
de fitt vagy mint Norbi,                               :D:D:D:D:D
hát isten éltessen, mert
nem most fogsz meghalni!"

 

Örülök, hogy egymilliárd sperma közül
Te voltál a leggyorsabb!


Millió pussz

....hol sziklán, hol részegen. .
De most lássuk az elejétől:

25-én egy családi látogatást terveztünk be a közös ismerősökkel. Végigbabáztam 3 órát, és semmit nem hallottam abból, amit a többiek beszélgettek a fejem felett. Túlságosan le voltam kötve.

28-án fergetek VF+Dikid koncertre indultam ZP-be. Már 6előtt ott voltunk Krisszel, de kiderült, hogy túl korán volt, mert fél8kor kezdett csak a Dikid, addig viszont mi majd meg fagytunk. Végig ugráltuk, aláírattam a CD-met, de csak Acl tudta aláírni a toll hibájából, szóval kénytelen leszek Fezen-re is elvinni magammal. Aztán VF koncertre rohantunk. Találkoztam egyik Takonnyal, EFOTT-os arcokkal, Logorral, VF fórumosokkal. Összességében egy nagyon jó este volt. Hazafelé menet, csak Szfv-ig jutottam, és ott is aludtam, mert vasárnap mentünk Csókakőre sziklát mászni. Büszke voltam magamra, hogy olyan helyen fel tudtam mászni, ahol N. is. Ereszkedés meg ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ. Mikor fent állsz egy sziklán, alattad, csak a fák tetejét látod, majd mikor kiérsz a peremére, és lent meglátod a kicsi embereket, hát az csodás. Ott álltam a semmi felett, és eresztettem le magamat a sziklákon:D IMÁDOM! Még remélem lesz sok ilyen.

Esküvő 2010.08.21.

2010.09.01. 16:27

A következő hét a készülődés jegyében zajlott. Kedden, ruhapróba, ruhaigazítás, szerdán körömcsinálás, dokihoz menés, csütörtökön alkalmibb ruha vásárlása, amibe éjfélkor át tudok majd öltözni, pénteken fodrász.
Húzós hét volt, de mindent sikerült elintézni.
És elérkezett a szombat!!!!! Már nagyon vártam. Kb. fél éve:D  Reggel fél7-re mentem a fodrászhoz, ettünk ittunk, hajat csináltunk, poénkodtunk, sminkeltünk, felöltöztettük a menyasszonyt, aztán pihentünk otthon egy keveset 2-4ig. 4-kor a menyasszonyi háznál találkoztunk. Felöltöttük habcsókos ruhánkat (rózsaszín,és egyéb színű tüll), és vártuk a kikérést. Fényképeztük egymást, és az utcán rohangáltunk. Élveztük a helyzetet, úgyse a közel jövőben lesz rajtunk olyan ruha. Kikérés, utazás az esküvőre(nyakunkba a ruha, és még úgy is nehéz volt kilátni:D), bevonulás erre a zenére:

 

Esküvő, és utána a hepaj!:D szerintem nagyon jól sikerült. Hihetetlen, hogy egyikünket már eladtuk.:D Jövőre is be lett ígérve egy esküvő, kíváncsi lesek bejön e, de ha igen, az nagyon durva lenne. Meg húzós. . .meg atya ég:DD szintén hajnali 4-ig táncoltunk. Úgy látszik ez a szerencseszámom:D Végig ugráltuk az estét, enni-inni nem tudtunk a ruhától, és folyamat talpon voltunk:D

Hát ennyi. Megkezdődött a férjesedés. . . .

Leánybúcsú 2010:D

2010.09.01. 16:14

Augusztus 14-én barátnőm leánybúcsúja jött, ami előtte levő este derült ki számomra, hogy reggel 11-kor kezdődik. Szóval szó sem volt semmi pihenésről, pakolás, és indulás a Spar parkolójába. 11-en gyűltünk oda össze, megismertük a többieket, és elmentünk a menyasszonyért, 3 kocsival. Volt nagy meglepetés, hogy indul a banzáj!!!! Hugai már összekészítették a cuccait, betettük a kocsiba, és lementünk siófokra. Szállás elfoglalása után, strandolással indítottuk az estét, hattyú vízi biciklivel keringtünk 1 órát a vizen mint a . . . , és 5 körül a szálláson kezdődött az élet. A hűtő tartalmát kezdtük fogyasztani,(csak piával volt tele), és a feladatok közepette sikerült is a nagy részét elpusztítani. 11-es vonattal mentünk be Siófokra, eladtuk a menyasszony cukrait a nyakából, és hajnali 4-ig táncoltunk. Találkoztunk sok leány, meg legénybúcsús csapattal, rengeteg emberrel,és totálisan lefáradtunk. 5körül értünk haza, fürdés, és alvás. Kb. 3 órát sikerült is aludni, aztán felébredtünk, és vonattal hazamásztunk. Vasárnap, és hétfőn ezt pihentem:D Nagyon jól éreztem magam, menyasszony barátai nagyon jó fejek voltak, és kiderült, hogy az egyikőjük férjét N. ismeri, még Nyíregyről. Kicsi a világ:D

 

Tudom, kicsit el lett hanyagolva a blog. De sebaj, most bepótolok mindent.

Szóval, ott maradtam el, hogy augusztus 7. Agárdra mentem IBM családi napra, ahol ettem ittam, néztem, ahogy kosaraznak, majd mikor én is beálltam, 2-t rogyott a térdem. Megörültem neki, és letettem a labdát. 2 körül, még vízi bicikliztünk egyet, majd irány Csókakő (meglepetés!!!). Felmásztam a vár tetejére, és onnan néztem+fényképeztem N.-t, ahogy hegymászik. Így aztán este 7-8 körül sikerült csak hazaérnem, és összepakolnom a másnap induló 1 hetes sátorozásra.

Vasárnap reggel fél6kor keltem, beutaztam tömött 75L-es hátizsákommal Szfv-ra busszal, ott le, majd N.-val átsétáltunk a vonatra, és már utaztunk is. Irány Tokaj. Felértünk Pestre, kis késéssel, és sikerült lekésnünk azt a nyamvadék IC-s csatlakozást, így gyorsvonattal robogtunk Szerencsig, átszállás, és tovább Tokajra. Röpke 7 óra utazás után, ott is voltunk. Kempingbe az én csodásan kiválasztott helyem után lecuccoltunk, sátor, kipakolás, és punnyadás volt az aznapi feladat. Kivoltunk rendesen. Este találkoztunk egy ismerőssel, majd szundi.

Hétfőn irány Nyíregyháza, azon belül is az állatkert. Végigrobogtuk az egészet, sűrű fényképezések közepette, Majd megnéztük, ahogy az unokabátty a cápás medencét belülről takarítja. Aztán családlátogatás, egyenruhanézés, ebéd, vokitoki+ kötél összepakolás, és vissza a vonatállomásra. Találkoztunk pár jó fej emberkével, és velük együtt mentünk vissza Tokajra. Délután még meglátgattunk egy borospincét, megvettük a napi betevőt, majd a kemping egyik stégjén, az éjszaka folyamán elfogyasztottuk. Nagyon finom, volt, csak úgy itatta magát az a késői szüretelésű hárslevelű fehérbor. Az este röhögéssel, fényképezkedéssel, és italozással telt, majd csicsikálás.

Kedden a tokaji hegy volt kiszemelve. Felrohantunk rá, majd visszacsúsztunk az aljára nagyon gyorsan. Állati szép, és meredek. A vége felé már nagyon vártam, hogy felérjünk. Egyébként pihivel töltöttük a napot.

Szerdán kajálás, és rápihenés után, evezni indultunk a Bodrogon. Ez a kemping a Tisza, és a Bodrog találkozásánál feküdt, így a találkozást is át kellett evezni. 4km-t eveztünk árral szemben, összevizeztem magam, majd letértünk egy kis mellékárra, ahol kiszálltunk, fényképezgettünk. Rájöttem, hogy nagyon is tetszik, hogy a Bodrog közepén, vagy éppenséggel, egy mellékágon a fák alatt bujkálva evezek. 4km-nél abbahagytuk az evezést, és hagytuk magunkat visszasodródni a folyók találkozásáig, ahol kis erőfeszítéssel már ott is voltunk a kiindulóponton. Mondanom sem kell, visszafelé gyorsabb volt:D Na az aznap esti alvással sem volt semmi gondom.

Csütörtökön, városnézésre, és bevásárlásra adtuk a fejünket a legnagyobb melegben. Fagyizás, vásárlás estére szalonnasütéshez, stégen ücsörgés, és este kocsival át Balsára, családi szalonnasütésre. Élveztem, nagyon rendesek voltak az emberek. Ittunk házi pálinkát, ettünk zöldséges kenyeret, aztán hazavittek minket, és alvás. Másnap mentünk volna haza, reggel 11kor.

Pénteken időben keltünk, de a ránk szakadó ég, (aminek távolabbi következményei is voltak), összemocskolta a sátrat, így nekiálltunk pucolni, ami úgy elvitte az időt, hogy sikerült lekésnünk a vonatot. Mint utólag kiderült, péntek 13-dika volt. De végül is sikerült hazatérni némi borral, és egy jó kis felfázással. .

 

Bocsánatot kérek!

2010.08.16. 19:04

Anno, júliusban megbántottam vkit azzal, hogy a blogban nem köszöntöttem fel, csak sms-t írtam neki. Akkori nethiány, és nyaralások közepette eerre lehetőségem sem volt.

Sajnálom, hogy ezzel megbántottam, íy most küldöm neki ezt a számot, és kívánok neki nagyon Boldogot!

 

 UI: nagyon rosszul esett amiket írtál, és nem tartom jogosnak a felháborodásodat.

Minden esetre ezt szívből küldöm, és remélem egyszer megbékélsz velem.

Pussz, pápá

Boldogságos augusztus!

2010.08.06. 19:22

Nagyon boldog születésnapot kívánok:

-05. Krisztikám
-06. Öcsikém

és névnapot
-04. Drága Dominikám
-05. Krisztikám

Puszillak titeket, és tartsom meg sokáig titeket az ég nekünk még sokáig.

 Íme, egy kis újítás a köszöntésekben. válaszd azt, amelyiket a magadénak gondolod:D

Névnapra:

 Szülinapra:


Balcsi, tali, nyár!

2010.08.06. 18:58

Az esküvőre készülődve, beindult a ruhavásárlási projekt. Domival pénteken bejártuk Szfv. Egy részét, megfelelő ruha után kutatva. Ha 20-at nem próbáltam fel, akkor egyet sem. Ez akkor nem sikerült, bár volt 1 ami megfogta a fantáziámat. Ha nem lesz más, akkor lehet megveszem azt. Mindenesetre jó lenne már vmi alkalmibb viselet, hogy gólyabálra is tudjak mit felvenni. Immáron a 3. gólyabálom:D:D:D:D:D:D

Aztán pénteken, mondván, hogy nem lehet letört körmökkel élni, így elmentem Dominika mesterhez megcsináltatni azokat. Csini lett, és még anyának is tetszik. Ez az első ilyen:D

Majd 6-9ig, ott dekkoltam a szalonban, és az esküvőre készítettük a menetrendet, hogy ki mikor hányra menjen fodrászhoz, hányra menjen sminkeshez.

Én szerencsés, reggel fél7-re megyek fodrászhoz. Domi szerencsésebb volt, ő reggel 5-re megy:D:D:D:D

Ezek után irány a volán, mert apa vett egy új biciklit. Magnézium karbon vázas állítólag. Ő mondta, én meg hiszek neki, minden esetre egy tök jó kis könnyű versenygép.

Szeretem, ha apa vásárol.:D

 

Szombaton, irány Szfv., majd onnan este B.almádi.

Vasárnap össznépi gyűlés volt. Keresztszülők,  kölkök, barátok, bnők tömkelege. Elmentünk a kilátóba a hegyre, fényképezkedtünk, mert ugye a fos idő nem teszi lehetővé, hogy élvezhesd a vizet.

 

Hétfőn megemlítettem apának, hogy elmehetnénk biciklizni. Erre 4 előtt közölte, hogy menjünk, és Fűzfő felé nézzük meg milyen a bicóút. 4-kor útnak is indultunk, mondván, hogy csak egy kicsit tekerünk. Elindultunk. Kenese előtt megálltunk, hogy eldöntsük továbbmenjünk e. Mentünk:D

Feltekertünk, egy rohadt nagy dombra, ahol közöltem apával, ha onnan legurulunk, akkor én oda vissza nem megyek. Aligánál fényképezkedés, és útvonaltervezés. Az alig látható távoli földterület, volt Tihany. Unszolás után végül is elindultunk, hogy elérjük Szántódot. 3 óra múlva ott is voltunk Almádiból. Kompátkelés, Füreden Tescozás, öcsit megkukkoltuk, hogy pénztároskodik, és irány haza. Fél10-re sikerült hazaérni, a megállók , fényképezések, és szar út miatti sétálás miatt.

 

Kedden délig aludtam, vártam az izomlázat, de nem jött:D Edzett vagyok:D Majd este egy kis netvadászatra indultam. Elég hülyén néz ki az ember, ahogy sétálgat az utcán, egy laptoppal a kezében, és a hálózatlistáját frissítgeti.

 

Szerdán, iszonyat elfáradtam. Reggel 8:00kor indultam Veszprémbe, onnan átszállással Várpalotára, visszarohantam a házunkhoz, bejutottam, újra ki a buszpályaudvarra. Ritka gyors voltam, és egy kis integetés, és csapkolódás után megállt a kereszteződésbe, dudált, és felvett a buszra. Mint kiderült ismerős volt a buszsofőr. Mák, hogy késett, és hogy van benne egy kis jóérzés a késő emberek iránt:D Köszönet érte.

Végre Szfv. Tali, majd a fél lábamat lejártam hegymászó cuccokért. Fél mondatot nem értettem abból a beszélgetésből. :D Majd szemüvegnézés, és irány a buszpályaudvar.

Tibi várt rám. Végre fél év után találkoztunk. Felruháztuk, lejártam a másik lábamat is. Kajáltunk, fényképezkedtünk, sétáltunk, és dumáltunk, dumáltunk, dumáltunk. Jó volt újra hallgatni a kis önelégült dumáját.

Meg lett fenyegetve, hogy ha megint fél év után látom, megharagszom. De sajna mind2-nk be van táblázva. Ki ezért, ki azért. De úgyis összehozzuk. Olyan nincs, hogy nem.

Este 6kor vissza almádiba, ma csütörtök van. Ez a nap a semmittevésé.

Majd pénteken irány a veszprémi kórház, szombaton Szfv., és Gárdony, vasárnap pedig Tokaj. Már eléggé várom. Kíváncsi leszek, hogy fog sikerülni, és nem rohan e az útitársam hanyatt homlok az ellenkező irányba, mint ahol én vagyok.

 

 

És a nyár folytatódik. .D:

2010.07.26. 16:26

Efott után 1 nap itthonlét után családi nyaralás vette kezdetét Harkányban. Kiáztam, megbarnultam, fényképeztem, és jólesően nem csináltam semmit az olvasáson kívül. ÉLJEN A NYÁR!!!!!

Eddig most van az első hét ami egyelőre szabad. Hihetetlen, eddig mennyire program dús, és élvezem. Nagyon!

Semmi érzelmi kavarc, csak nyugalom! (ne vegyétek magatokra, szeretlek titeket)

 

Mindenkinek szép nyarat, fürödjetek, utazzatok, és teljen jól, pussz, pápá

EFOTT 2010

2010.07.26. 16:20

Szóval EFOTT 2010

Az előzetes tervek némileges buktája után Végül csak Krisszel mentem EFOTTra.

Domi elvándorolt messzi tájakra . ..

Kedden reggel 8-ra elmentem még megcsináltatni a körmöm (képek később), és 12:29-kor már indult is a buszunk SZFV-ra.

Az út simán ment, bár egy kicsit fapadosnak gondoltuk ilyen hosszú távra. A fesztbuszmegállót viszonylag gyorsan megtaláltuk, és legnagyobb mákunkra, pont előttünk nyílt ki az ajtaja, így már első körben sikerült felszállnunk rá, és már is robogtunk Orfű felé.

7 óra előtt értünk oda, kb 1 km sor állt előttünk. Egy gyors sör a sorban, és 1 óra eltelte után már bent is voltunk:D

Kétségbeesve kerestük azt a helyet, ahol letáborozhatunk 3db sátorral. És sikerült!!!! A rehab sátorral szemben, tökéletes helyet találtunk. Gyors sátorállítás, és öltözés , és mentünk is bulizni. Összeakadunk pár PaFe-s „ismerőssel”, és csatlakoztunk hozzájuk. Egész este az ő hülyeségeiket hallgattuk, majd én elmentem, és találkoztam A-val. Nagyon jó volt ujra megölelgetni, megpuszilgatni. A hét során többször összefutottunk. .

Szerda: Reggel 6-kor megtudtuk, mért volt még ott szabad hely, ahova költöztünk. Totális nyílt terep, 60 fok a sátorban. Majd meg döglöttünk. . így aztán minden reggel az ébresztő is megvolt.  Ettünk, ittunk, bejártuk a sátrakat, és meglátogattunk pár koncertet is. Na meg a stand up.

Egy csaj a kezünkbe nyomott egy adag vega spagettit, amit délután jóízűen betoltunk Krisszel.

Csütörtök: 6kor ébresztő, betoltam a kis babfőzelék konzervemet, stand up, és sörfogyasztás egész nap. Izzadtunk rendesen, sátrakat jártunk be, fizikai kísérleteztünk, stb.

30Y, Quimby, Nils (délután 5 kor a legnagyobb melegbe. . .) volt a fő koncert aznapra. Nameg a strand!!!!Mindenhol ki kellett használni a lehetőséget egy kis alvásra, mert n agyon korén ki tudtunk készülni.

A nap legnagyobb szenzációja a méltán híres Alvilági Takony közönségtalálkozója, amit a legjobban vártam egész héten. Immáron 3x találkoztam Rezsővel, és a zenekarral. Készültek fényképek is, ami most már leplezetlenül mutatja totálisan elhivatott rajongásomat a zenekar munkássága felé. Csak az én kedvemért eljátszották egyik fergeteges dalukat is, ami majd csak később lesz hallható a lemezükön.

Péntek: SÖRUNDOR!  Stand up, Mantra pornó, Drágám, tévedtem!, Magashegyi, Honolulu Stars, 100 folk Censius, Fish! elmaradtL


Szombat: Terveink szerint, reggel 6os busszal szerettünk volna hazamenni Pécsről, így már napközben összepakoltunk, hogy éjszaka 3-kor, már csak a sátrat kelljen összeszedni.

Erre a napra számozott programtervet készítettünk, hogy még véletlenül se maradjunk le semmiről. Ez volt a legjobb nap az egész héten!  Stand up, Képzelt Város, Kardos- Horváth János, amin egy fergetegeset tomboltunk a trambulinná változott sátortalapzaton, Ocho Macho, Vad Fruttik, Dikid, (totális első sor közepe, mindkettőnél.), Tibi bácsi, pofonos pasi elküldés. . .stb. Ez volt a Tökéletes este.

 

Hajnali fél4-re sikerült leérni a fesztbuszmegállóhoz, ahol 1 km-es sor kígyózott. Jött is 5 busz, de egyikre se sikerült felkepesztetnünkL A staffos bácsi hírforrás közölte, hogy a következő busz 8kor fog jönni.(ez volt hajnali 5-kor). Mivel csak ezen a napon nem sütött ki reggel a nap, így elkezdtem fázni, aminek az eredménye az lett, hogy kidobtam a kis sátramat az út túloldalára, és míg vártuk a buszt, Kisszel beleköltöztünk a jó meleg hálózsákunkba.

Itt már tudtuk, hogy a haza utunk nagyon hosszú lesz.

Fél9 körül értünk be Pécsre, ahol némi felvilágosítás után ezt tudtuk meg:

Pécs- Szekszárd: 11:25-12:25   Szekszárd - Székesfehérvár: 14:10-17:10

Elkeseredés. . . . Míg vártunk ettünk egy kis meleg levest, és alvás ellen egy energiaitalt, mitől ránk jött a röhögő görcs. Totálisan kivoltunk. Ekkor már 27 órája nem aludtunk.

Mire hazaértem, és lefekhettem aludni, már ebből a 27-ből 42 lett.

 

Totális kimerültség, és fáradtság lett  a hét eredménye, de megérte. Öröm volt hazaérni, a puha ágyamba, normális ételeket enni. . . Igaz, hogy addig nem tudod, mi mindened van, míg el nem veszíted. Nekem erre az 1 hétre való elvesztése is elég volt.  ..

 

Sűrű nyári programok:D

2010.07.11. 21:07

Keddtől péntekig mamámnál töltöttem a hetet. A saját készítésű társasban teljesen kibontakozott kreativitásom, ami olyannyira jól sikerült, hogy a kutya nem akart vele játszani.
Ez idő alatt sikerült vásárolom 2 pár cipőt is, amik remélem jók lesznek a nyári esküvőre.Már csak a ruha hiányzik hozzá:D:D:D

Szombaton egy kis Velencei-tó kerülést terveztem be. Ment is (bár éreztem, hogy nem vagyok formában. . ), Sukorón kis fagyizás, Kápolnásnyéken kis játszóterezés, Gárdonyban sok-sok fürdés, majd este visszaesés Szfv-ra, ahol sok rohangálás után, kiderült, hogy elment az utolsó vonatom is hazafelé, így Szfv-on kellett hagynom a biciklim. Fél éjfélre estem haza, totál fáradtan, de megérte:D Végeredmény: sok-sok fénykép:D:D

Vasárnap: Bakonykúti volt a cél. Unokatesók tömkelegével, élveztük a meleget, és a vízipisztoly adta lehetőségeket:D Volt egy látogatóm is, akinek nagyon örültem. Be lettem panírozva homokba, vizes ruhába. . .na ennek annyira nem örültem. . .:D
Végeredmény:ruhacsere, még1 ruhacsere, kosz mindenütt, retek.

Holnap, hétfőn rengeteg dolgom lesz: Bicót elhozni Szfv-ról, összekészülődni EFOTT-ra, megbeszélni az utazást, este kutyátsétáltatni Dominikámmal, sátorpróbálás. . . .stb. és még rengeteg dolog. . .


Na megyek, most érjétek be ennyivel. Majd EFOTT után jön a beszámoló, Ott pedig éljen az Alvilági Takony közönségtalálkozó!!!!!:D:D:D:D

Nekem a Balaton. . .

2010.07.04. 19:48

Pénteken elérkezett a hazaköltözés. Szobatársak megígértették velem, hogy visszanézek még a koliba a nyáron. . .Meglesz:D

Sikerült hazaköltözni. Kb. fél5-re már itthon is voltam, 8-ig pakoltam ki a cuccokat. Alig férek el a szobámban. 8-kor jön a telefon, hogy este szülinapozunk. Drága E-ünk, betöltötte a 23. évét, így egy kis gyűlés keretében koccintottunk rá. Nagyon jó volt, és megkaptam az esküvői meghívómat is:D:D:D:Hivatalosan is fel lettem kérve koszorúslánynak:D 1000örömmel, már alig várom.

Szombat: Nagy pakolászásomat végre befelyeztem, majd irány Szfv., ahol rájöttem, hogy baromi szar idegen vezető lennék. . Nem is fogom gyakorolni a szakmát.. . :D:D:D

Nagyon jól éreztem magam, egyhéz vizesen, majd hogy nem fázva érkeztem haza, este.:D

Vasárnap: Össznépi takarítás a nyaralóba. 10 ember vikszolta a cuccot, reggel fél9-14:00-ig. Elég rendesen elfáradtam. A rádióba bemondták, hogy 26 fokos a Balcsi. Nyami.
Se fürdőruci, se semmi, lementünk a Balcsira, ahol is dága öcsém, és imádott unokaöcsém, úgy ahogy voltam, belevágtak a Balatonba. Mondanom se kell, ezek után ők is repültek. .

Ezután jött egy óra vitorlázás, és húzatás a vitorlás mögött. Gatyaszaggató érzés volt, de végül is megmaradt. Azért a tenyerem még vörös, és megbarnultam rendesen.
A biciklik fekészítve az 1 napos bicótúrára, a cipőm megvan, már csak kondit kéne szereznem hozzá:D:D:D:D:D

Na szép napot, majd jelentkezem. Mióta vége a viszgáknak felpezsdült az élet, jövök, megyek, járok, kelek. Ha nem érnétek el neten, akkor tudjátok miért van:D
A következő héten nagy valószínűséggel Netmentes helyen fogok tartózkodni. Csak telón leszek valószínű elérhető. Ezért ne haragudjatok az onleányra, aki immár antionleány lett. . . .

Csoki!!!



Az elmúlt 1 hónap

2010.06.30. 17:37

Most, hogy a nyomoronc vizsgaidősucknak végre vége, most már van időm rendszeresen írni, és bepótolni az elmaradottakat.

Voltam Kecelen Meggyfesztiválon,ahol a kedves csoportársammal, a rengeteg hülyeség összehordása után, arra jutottunk, hogy: HOOONEY!!!! Nos szeretjük egymást:D:D:D:D De ez titok:D Így nem árulom el itt se. Huppsz:D
Jujj most akkor mégsem? Hooney ezek szerint mégse leszünk együtt:D:D:D

Azán nem sokkal később, jött egy ferge. . .most figyelj, teges VF koncert a ZP-ben. K. bnőm hazai koktélja (házipálinka, curaco, martini), a zöld szörnyeteg megtette hatását. Erővel telve véggigtomboltuk, és mondhatom nagyon jólsikerült kis buláj kerekedett. Ezután egy kis hazaút, 1.5 órányi zötyögés és csuklás után befutottam a kis ágyikómba. Jött a hasznos tanács, miszerint másnaposság és hányás megelőzésésre igyak tejet. A tanácsot megfogadva, lefeküdtem aludni.
Sajnos 3x-osan nem jött be a dolog az este folyamán, melynek következtében a család is féléber állapotot vette át...

Szombaton voolt múzeumok éjszakája, ezért előbb felmentem pestre, mert a virtuális épületfestő versenyt meg szerettem volna nézni. Szerencsére utolsó pillanatban L. bejelentkezett, hogy elkísér rá. Nayon hálás voltam, és örültem ,  hogy megint szóba áll velem. Tök jó volt. Megmásztunk mindent, amitől még a sípcsontomon egy seb is keletkezett. .

És íme, amit láttam:

 

ezek után már semmi jó nem történt, csak otthon dekkoltam és tanulgattam a csodálatos Pedagógia-pszichológia összevont szigorlatra. Jön egy kóbor infó, miszerint köv. félévben is lehet teljesíteni, következmény, és csúszás terhe nélkül.
1 hét alatt sikerült is egyszer elolvasnom az anyagot, és teljes nyugalommal, hogy ráérek én ezzel, elmentem vizsgázni.
Vizsga után tudtam meg, hogy az infó kamu. Viszont 4-est kaptam:D:D:D:D:D:D:D:D És ennek nagyon nagyon örülünk:D:D:

Szigorlat, és a félév lezárása után jött az esti ünneplés. Nos nem nyúzom, húzom a sztorit. Meccsnézés közben sikerült annyit innom, hogy utána csukott szemmel közlekedtem az utcákon. Érdekes este volt:D

Mai nap pár óra alvás után még bejártam a fél várost, és totál tropa vagyok. Nem érzem a lábamat, leragad a szemem, és letoltam fél liter fagyit:D

Na most aszem lehet kicsit alukálok, mert kezdek kilenni. Pénteken költözök haza, és még semmit sem pakoltam össze. Kéne. . .
De amíg pesten vagyok, ihaj-csuhaj, jöhet minden program:D

 

Szép napot néktek, pápá, pussz

Sajnálom. . .

2010.06.05. 15:20

Először megbántottam egy embert.

Aztán nemsokkal később egy másikat.

És a tetőpont a tegnap estém volt, amikor is én lettem egy lavinavezsélyes területen a gyújtóbomba.

Mindet sajnálom, és remélem megbékéltek.

Puszi, pápá


UI.:Egy emberkére meg én haragszom, és ez még tisztázásra vár.. . Csak lennél elérhető, csemmeg.. .

BETEG!!!!

2010.05.28. 20:15

Azt a rohadt!!

Ennél betegebb dolgot nehezen lehet elképzelni. Frenetikus Dominika barátnőm ezt alkotta rám a mai napon:D:D:D:

 

Ez már tényleg betegség:D

 

 


19-én este AlvilágiTakonyGyuri felhívott telefonon. Valószínű ettől a pillanattól kezdve értettem meg, hogy holnap PaFe!!!!!
És elérkezett ez a pillanat is. Csütörtökön, 20-án délelőtt, még gyorsan vizsgáztam egyet (ami mellékesen 5-ös lett), majd egy nagyon gyors buszozás után este 6-kor én is betettem a lábamat Várpalotára. Ilyen gyorsan még sose értem haza a pályaudvarról. Persze, most nem ért rá kijönni elém senki. Na, lényeg a lényeg, 1 órával megérkezésem után, már kint is voltam PaFe-n. Vittem a kis motyómat (hálózsák, vákuumos fekvőke, pulcsik), és egy kis üveg borocska, amit gondoltam én majd csak bejuttatok valahogy. Hát nem ment. Már kezdtem ráparázni a dologra, mikor láttam, hogy mindenkinek a cuccát áttúrják, és egy laza csuklómozdulattal egy nagy sárga kukába landoltatják a kajákat, piákat.
Így aztán engem is sikerült kiszúrniuk a tömegben, pasi megkérdezte van e nálam vmi. Mondom nincs. Erre belekutatott és megtalálta. ÁÁ mondom a picsába. Megfogtam az üveget, és kimentem meginni. Támasztottam egy fát, és ittam. Aztán megérkezett Domi. Felcsillant a szemem, na majd ő biztos segít inni. Már kevéssé láttam, éreztem, ahogy keresztbe kezdenek állni a szemeim, és egyre hangosabban beszélek. Végül is betoltam, egy vadidegen srác segített a végével:D
Bejutottam. Irány a sátor. Lepakoltam, és sprint is vissza koncertre. Épp sikerült beérnem VF-re, ahol találkoztam a Taknyos Kölykök formációval. Eléggé lanyha koncertet nyomott. Még csak enyhe tüze sem volt a nagy, és méltán híres Alvilági Takonynak:D
Meglátogattuk még Kiscsillagot, és utána Tankcsapdán ácsorogtunk egy ideig a hidegben, majd úgy döntöttünk, hazamegyünk. 2 kocsival éjfélre már haza is értünk. Gyorsan befejeződött az este, de legalább volt időm pihenni, úgyis hulla voltam, a rohangálástól.
Pénteken aztán: PEZ-zel kezdtünk, ahol megállapítottuk, hogy az énekes és a gitáros, egy az egyben AT-klónok. Vigyázat, koppintanak!!! Később, mikor láttuk őket, egyre inkább megbizonyosodtunk efelől. Ezek után Sub Bass Monster, Shanti ska tones, Quimby-na itt egy kedves önként vállalkozó, a 2m-es jeti mögül elvitt minket a 8.sorba kb., majd hátracsúsztunk a 12dikbe. Nagyon nagy volt, és csak kicsit tapostak meg:D
Magnát kihagytuk, inkább elindultunk inni, öcsémék sátrába. A kis bélpoklos, szivacsok, megittak mindent. Így vettünk megint csak egy sört, és útnak indultunk újra. Vissza Malátába, Testi egyenleg ska kollektívára. Rájöttem, szeretem a ska-t. Ennyit még nem pattogtam. Összefutottunk K. báttyáékkal is. Kedvesek voltak, s kaptunk sört, majd egy kóbor sms után L. is megjelent a színen. Enyhén spicces állapotban, okos voltam, szép, és laza:D, rohadtul otthon éreztem magam:D Energiával telve(mondjuk ezt nem tom mitől), végigugráltuk A kutya vacsoráját. 2-kor elmentünk aludni. K. álmos volt, meg fázott, meg fáradt, így bebujtunk a sátrunkba, ami szerencsés helyen, a port.hu-tuc-tuc sátor mellett helyezkedett el. Mondanom se kell, 9-kor már hazafelé vándoroltunk, hogy tudjunk azért aludni egy keveset. 10-13-ig próbáltam aludni. Eközben jött még egy szerencsés telefon is. Külön köszönet érte.
Szombat: fél3-kor tali K-szel, és indulás kifelé. Hozott egy kis házit:D Mielőtt bemehettünk volna, meg kellett inni a már említett csuklómozdulatos pasik miatt. Megálltunk egy sarkon és ittunk. Pár jókedélyű emberke, magukhoz hívott, beszélgettünk (tanár Pécsen:D) Fényképezkedtünk Tisza cuccokkal, és geci nyuszikkal a táskámon. Befelé, átjutottunk a kordonon. Rögtön sörrel kezdtünk M.C.S Blues Band-en, várva Effetát, maradtunk Dikid koncerten. Végigugráltuk az egészet, szimpik voltak. Az énekes közölte, hogy koncert után ad CD-t. Hát mi a végén ott lógtunk a kordonon, és szerényen kiabáltuk, hogy „Aggyá CD-t!!”. gondoltuk megkeressük őket a művészbejárónál, ahol egy szintén „Aggyá CD-t!!” felkiáltás után továbbmentünk. Némi csámborgás után összefutottunk velük, ahol szintén jött az ominózus felkiáltás: „Aggyá CD-t!!” . És adott:D:D:D:D Megkaptuk, és kis beszélgetés után elváltak útjaink.
Effeta elmaradt.:(  Míg koncertre vártunk megint lecsúszott egy sör:D, és dumálgattunk.
Ezek után a CD-s céda formáció (későbbiekben lesz szó róla bővebben) szétbomlott, és én Prosecturára vettem az irányt a Metálba. Öcsém 2 oszt társa mellett kötöttem ki. Kis szerény fiúkák:D A füst és a nagy meleg odáig hatolt, hogy nem láttam a színpadot, folyt rólam, a víz és vetkőztem. Mindenki eldöntheti, vajon mi, minek a következménye:D
A lényeg a lényeg, hogy első dolguk volt elújságolni öcsémnek, nagy meglepett kisfiús fejjel, hogy egy sportmelltartóba nyomtam a koncertet.
Kutattam a táskámban, és észrevettem, hogy az egyik cd tokban nem volt cd. Még ilyet!!! Megfogadtam, ha látom őket, lecsapok rájuk.
Találkoztunk csajokkal, bekukkantottunk Copy conra, de nem tetszett nekik, szal kijöttünk onnan. Benéztünk port-ba is, Maszkura és a tücsökrajra. De mi volt ott???? BL, meg 600 pasi, aki jujjogott. Ezután kicsit lófrálgattunk, dumáltunk, és akkor megpillantottam Dikidéket. Azonnal rájuk rontottam, hogy mi is a szitu, erre meggyanúsítottak, hogy csak akarok még 1 cd-t, vagy pedig én veszítettem el. Itt kaptuk a nevünket: cd-s cédák. Továbbiakban kb 1-1.5 órára velük tartottunk. Mivel nem árulták el a nevüket, elneveztük őket Bélának, meg Jancsinak. Felmentünk a Vodafon-os sátorba, facebookon lájkolni a zenekart, és megkukkolni az oldalukat. Megígérték kapunk majd cd-t, és a legközelebbi koncerten aláírást is:D Szal. kénytelenek vagyunk elmenni:D A fene:D:D:D
Iszogattunk velük némi bort, meg dumáltunk, és összehaverkodtunk.
Már nem is emlékszem hogy, de elváltak útjaink, és mi K-vel 30Y-ra indultunk. Táncikáltunk, a szomszéd sráccal kül. táncfigurákat nyomtunk.:D:D:D Hirtelen megjelent öcsém is. A 4 nap alatt másodszor találkoztam vele. Megugráltatott (lopva a takonytáncot), és baromi nagy volt. A térdem elég laza volt, de kibírta. A hétvégén nagyon sok mindent kibírt. Ezután futás Magashegyire, ahol akkora tömeg volt, hogy kb be sem fértünk. A folyamatos jövő-menő emberek túlsokan voltak. Utálom, hogy minek mennek be, ha utána meg kicaplatnak. Akkor hallgassák oldaról. Na mind1, ezt megunva, hogy találjunk benne szórakozást is, minden arra jövőre ráüvöltöttünk, hogy: "Téged meg ki hívott geci??!!??!!". Azért eltáncoltam, és rájöttem, rá kell gyúrnom, mert kb. 2 számukat ha ismerem. Időközben ránk talált Béla is, jelezve, hogy ellentétben a zenekar többi tagjával, ő még áll a lábán:D
Megjelent öcsi is, hogy bevasalja rajtam a hotdogját. (egy evős fogadáson veszítettem. Tudhattam volna, hogy ha kajáról van szó, akkor csak veszíthetek ellene). Franc. Buktam 600 HUF-ot. Ezek után asszem más nem volt. De nem tudom hogy alakult, lehet a sörök, sztem elmentünk K-vel aludni egyet. Említettem, hogy a tuc-tuc sátor mellett volt a sátrunk? Hajnali 5-ig ment ott a buli. Amint vége lett, felébredtem. K. már elég szarul volt, betaknyosodott, szal hajnali fél6-kor hazaindultunk, hogy legyen időnk aludni, mielőtt újra kijövünk.
És lőn eljött az utolsó nap, vasárnap. Már délben kirúgott az ágy, és nekiálltam ezt a bejegyzést írni. Jól is tettem, mert a felére nem emlékszem már, annyi volt a koncert, meg minden. Gondoltam pihenek egy jót, és ráérek majd csak fél6-ra kimenni. Ám jöttek a telefonok, hogy húzzam ki a belemet. Így gyors összekaptam magam, és már Palya Beán is voltam. (iszonyat, nem valószínű, hogy lájkolom, vagy valaha is az első sor leszek), de hősiesen ott voltam, és hallgattam Domival (pussz), L-el, meg V-al.
L, és V átcsábított minket Erik Sumo-ra. Hát nem mondom, hogy olyan hú de megfogott, bár van 1-2 jó számuk. Mivel táncolhatnékom nem volt a halandzsára, így némi sörrel, és becsempészett pálinkával ütöttük el az időt:D Egy újabb adaggal, már Hs7-en is voltam. Totális félőrültség. Odáig vagyok meg vissza:D
Ezek után Péterfi Borira akartam menni, de egyszerűen nem lehetett beférni a sátorba, szal. csak kintről hallgattuk. Aztán Csík zenekar. Ezt is vagy 10 percig bírtuk. Levegőtlen tömeg!!!
Mért mindenki ugyan oda megy bulizni???? Mentek volna haza.
Nem tudom mit csináltam ezután, de sikerült elkésnem Fish!-ről. Baromi jó volt, és itt azért már eloszlott a tömeg. Egyedül voltam, elugráltam. Csütörtök óta itt láttam újra Takonygyurit. Meg is említettem neki, milyen szar akkusztik koncertet nyom, ám ráirányította figyelmemet ennek okára. Kificamította a bal térdét, ami vicces, mert engem kb. leszólt, mikor pár hónapja foci közben nekem a jobbal történ ugyan ez.
Koncert végén ez a párbeszéd folyt le, köztem, és egy mellettem ugráló fiú közt:D:D:D:D:
F:- Szia M. vagyok.
Én:- Szia! Izy.
F:- Hány éves vagy?
Én:- 22 múltam.
F:- Na neeee. Ez komoly? (leveszi a szemüvegét, és jobban megnéz)
Én:- Mért mi a baj? Mennyinek néztél.
F: -19-nek:D
Én:- De te akkor is max. 17 vagy. Pici vagy.
F:- Az akkor azt jelenti, hogy nem is nyomulhatok?
Én:- Azt ám!
Pár perccel később megfog, és le akar smárolni.
Én:- Hé! Normális vagy? Nem vagyok pedofil.
F:- Biztos? Én mivel tudnám megváltoztatni a véleményed, hogy az legyél?
Én:- Esélytelen, nem tudsz tenni semmit.
Hát ez vicces volt. Innentől kb. egész Kispálon rajtunk lógtak, elpoénkodtunk csajokkal rajtuk:D
Ezután már csak a Belga volt hátra. Pár kulcselhagyós történet, és betegség miatt, mindenki hazament, és csak én maradtam ott L-el.
Az új számuk, az vmi csodás (Bazd meg! Bazd meg!) ezt is sikerült végigüvöltöznöm. Szerencse, hogy nem szokott elmenni a hangom, mert akkor már első nap gatter lett volna.
Még az estére tervbe volt vagy a Yellow spots, vagy Irie maffia, de nem jött össze.
Aludtam. Iszonyat szarul. Kb. reggel 4-kor megébredtem, úgy fájt a torkom, hogy nemigaz. 6-kor már otthon is voltam, a sátorcuccaimmal együtt. Reggeli, fogmosás, fürdés, szeptofort, alvás. Lázasan ébredtem, torokfájásom múlóban, köhögtem, és náthás lettem. Szerencsésen zártam a PaFe-t.
Szerencsés időpontban zárt a dolog. Hazamentem, összepakoltam, és mehettem is Pestre, mert másnap vizsga. Hát nagyon kíváncsi leszek. Nagyon drukkoljatok, én is reménykedem, hogy azért meglesz.
 
Na pápá, pussz


 

Heroes!!!!

2010.05.16. 13:56

Tegnap este. Nagyon jól szórakoztam, csajok, plusz két pasi figura társaságában.
A kezdeti bátortalanság után, egy kis Mojitó után, már mindenki a tettek mezejére lépett.

Mint kiderült a csapat alakíthatna egy zenekart, mert mind gitár hírók vagyunk:D:D:D:
viszont táncban, még négyen is alulmúltuk magunkat.
Baromi nehéz, azon a vackon ugrálni. Mindenesetre nekem is kell egy olyan!!!!!

Kb. megunhatatlan a dolog.
Éjfél után, leizzadva, kifáradva, agyilag leterhelve, a kedves kis házigazdánk, Jenő hazafuvarozott minket. Köszönet neki ezért, ebben a mocsok időben.

 

UI: előzetesen a megasztár iszonyú volt, érdemes megnézni!:D

És be lett írva majdnem az összes gyakjegyem. Jövő héttől kezdődik a PaFe. Vicces lesz. Viszga után sprint a fesztre.

2. nap.: szörnyű érzés, hogy látom, hogy fent van msn-en, és megbántottam, és nem beszél velem.
Ezt nem azért írom, hogy letöröljön vagy vmi. Csak sajnálom a helyzetet, hogy így alalkult.
Azért remélem PaFe-ra jön, meg mindenki jön, és jól érezzük magunkat!

Ma egy ingyencsoki után, és egy újabb végigállt buszút után végre hazaestem.
Látszik öregszem, mert az utóbbi 3 napban 4x aludtam el a buszon. Elég fáradt vagyok.
Ülök, és nézem a monitort,msn -ezek, és várom hátha kapok valami reakciót. De ahogy nézem teljesen esélytelen:(
Na további szép estét, puszi

Pápá

Focimeccs, sör, teleport:D

2010.05.14. 14:32

Egy kis Margit-szigeti focinézésből egy hajnalig tartó röhögés lett.
A foci poén volt. Seggen csúsztak, gőzölögtek, mi meg röhögtünk.:D
Az újonnan megismert emberek is szimpik voltak. Hihetetlen, hogy 2 sör ennyire fejbe kólint.:D Jót beszélgettünk. Remélem legalább is, hogy ők is így érezték, és nem csak szenvedtek velem:D
Hajnali 2-re sikerült hazaesnem, szintén egy kis teleporttal.:D
Reggel kelés. Fáradt vagyok. …, de ma irány haza. Asszem csak este. Addig elleszek itt. Pakolászok, stb.
Na szép napokat! pápá

 

Hányattatott sors

 
 
Elhagyott sötét sikátorban születtem az ország legnagyobb városában. Fagyos november elején járhattunk valószínűleg, bár pontosan nem tudhatom, nem is emlékszem már vissza azokra az időkre. Rettentő hideg volt, a szél süvített a fejem fölött, úgy éreztem a bőröm alá is befúrta magát, és ott rezegtette, csörgette friss, újszülött csontjaimat.
Hat testvéremmel együtt láttam meg a napvilágot, harmadikként. Édesanyám, a földön fekve, egy eresz alatt, néhány kukával körülvett talajon hozott világra minket. Testével védelmezett, de a hideg föld, és a szél megkezdte a harcot az életünk kioltásáért. Én feküdtem középen, testvéreim körülvettek engem. Anyukám nem mozdult el mellőlünk. Egy hét múltán meglepve tapasztaltam, hogy a többiek testmelege már nem nyújt számomra olyan biztonságot, és az ennivalónk is fogytán volt már. Néhány óra elteltével, a hideg még inkább behatolt a csontjaim közé. Kérleltem édesanyámat, adjon ennivalót, de nem mozdult. Egyik testvérem sem. A hideg megnyerte a küzdelmet. Egyedül én álltam ki a próbát, melyet elénk állított a sors. Úgy látszik velem még volt valami terve a továbbiakban.
Elkeseredtem családom pusztulása láttán, ugyanakkor valami ellentétes érzés is felmerült a lelkemben: ÉLEK! , és ennek azt hiszem, örültem. Otthagytam édesanyámat, és hat testvéremet, és útnak indultam. Gyenge lábaim alig bírták el csonttá fagyott, elvékonyodott testemet. Egy utcasaroknyit sikerült odébb másznom, majd összeestem a nyílt utca közepén.
 
Másnap éreztem, ahogy a meleg átjárja a bundámat, és valami hosszan az egész testemen át lelapítja a szőrömet, a fejem búbjától a farkam végéig, sokszor-sokszor egymás után. Jó érzés volt. Azt hittem az én életem is ott ért véget, ahol összecsuklottam, és a mennyországban vagyok egy kellemes otthonban párnák között, ahol jól érzem magam. Csukott szemmel nyújtóztam egyet, majd megpróbáltam kinyitni a szemem. Egy homályos foltot láttam csupán. Nagy feje volt, rajta hosszú sötét szőr, és a fogai mintha folyamatosan vicsorogtak volna. Egy szörnyre hasonlított leginkább.
 Egy perc múltán azonban már nem éreztem elegendő erőt ahhoz, hogy továbbra is nyitva tudjam tartani a szemem, ezért inkább csak lecsuktam, és újra elnyomott az álom.
Mikor legközelebb felébredtem, finom illat csapta meg az orromat. Elvonszoltam magam az illat irányába, és egy meleg, húsos finomságra találtam. Olyan jó érzés volt, ahogy a meleg étel végigszaladt a számban, és lassan lecsúszott a korgó gyomromig. Az íze valami felséges volt.
Ezek után napokig csak ettem, és aludtam. A kedvem egyre jobb lett, sokat játszottam, és visszatért az életkedvem is. Legszívesebben egész nap csak ráncigáltam volna a madzagot, és küzdöttem volna, hogy elvehessem a sötét szőrű szörnytől. Mint kiderült, egy kislány volt. Falatnak nevezett el. E név hallatára, már szaladtam is hozzá, amit egy jutalomfalattal honorált. Megszerettem őt, mindig sokat játszott velem. Velünk élt még két még nagyobb ember. Mindig elvitték a kisebbiket, és ha utána szaladtam eltettek láb alól, ha pisiltem, megint csak arrébb tettek, valami újságpapírra. Nem szerettem, és nem is értettem mire voltak ezek jók. De amikor nem voltak otthon, bármit megtehettem. Rohangáltam össze-vissza, elráncigáltam a szőnyeget, a csontot, ettem, és oda pisiltem, ahol az jólesett. A legjobb dolog mégiscsak kedvenc gazdim kiscipője volt. Éreztem az illatát, és meg akartam tudni, vajon az a valami milyen lehet belülről. Addig, addig rágtam, mígnem sikerült szétszednem, és az a sok madzag, meg a belsejében lévő puha anyag olyan vicces volt. Mindegyiket szétszedtem, és nagyon élveztem a játékot. Mindenütt pihe-puha vattapamacsok hevertek, én meg csak ugráltam benne, és néztem, ahogy a feszálló pihék lassan a földre esnek. Néhányat sikerült is elkapnom. A hosszú játék után aztán végül elnyomott az álom.
Hangos kiabálásra ébredtem, összerezzentem, és a fotel alá bújtam. Az emberek arca, mintha vörös lángba borult volna, miközben mindent összeborítottak a szobában. Mint kiderült, engem kerestek. Legnagyobb bánatomra sikerült is megtalálniuk. Megfogták a szűröm, és felemeltek. Már- már attól tartottam, hogy a földhöz fognak csapni, mikor is aztán nekiindultak, a markukban tartva engem, a lépcsőknek.
A következő pillanatban, megint az utcán találtam magam, ahol mindenütt csak emberek, fák, és házak vettek körül.  Mind sokszorosan fölém tornyosult. Elvesztettnek éreztem magam.
Ott ültem a rengeteg közepén, és fogalmam sem volt, hova menjek, mit csináljak. Végül elindultam az orrom után. Valami érdekes szagra lettem figyelmes. Követtem, utcákat jártam be, emberek lábai között lavíroztam. Még mindig hideg volt. Siettem. Valami fedett helyet próbáltam keresni. Most már jobban ellenálltam a környezet nyúzásának, és nem foghatott ki rajtam.
 Megérkeztem a szag forrásához, egy étterem háta mögé. Volt pár levél saláta, és pár húsdarab. Bekebeleztem, és tovább indultam az utamon. Szaglásztam, felfedeztem az utca minden rejtekét.
 
Az utca egyik oldalán, a fal tövében egy nagy valami feküdt, puha szivacson, takaróval lefedve, és szuszogott. Megnéztem, megszagoltam. Elég furcsa, és büdös szaga volt. Egyáltalán nem olyan, mint ott, ahol eddig laktam, viszont meleg volt. Odafeküdtem, bevackoltam magam mellé, és ott töltöttem az éjszakát.
Reggel arra ébredtem, hogy a magasban, a levegőben lógok, egy ember karjának végén, és vékonyka ujjak tekerednek a testem köré. Reszkettem a félelemtől. Az a magasság, az bizonytalanság. . . Semmit nem tudtam ellene tenni. De szerencsére nem kellett mitől tartanom. A kar hirtelen meghajlott, és az emberhez húzott, megsimogatott. Ugyan azt a jóleső érzést éreztem, amit nem sokkal ezelőtt, az ébredésemkor a jó meleg szobában.
Innentől kezdve itt laktam, egy szivacson, ezzel a furcsa szagú emberrel. Később jobban is megnéztem. Hosszú, nyúlánk testalkata volt, bár sosem láttam teljes magasságában. Nem sokszor állt fel a földről, de ha mégis, akkor görnyedt testtartással vonszolta magát arrébb.
Napjában sokszor előfordult, hogy a markában tartott, és az emberek felé mutogatott engem. Nem értettem, mire volt ez jó. Ilyenkor néha kapott pár fényes aprópénzt, amit aztán gyorsan a zsebébe rejtett, mint a kisgyerek a legféltettebb játékszerét. Amikor csak tehettem, elszöktem a karmai közül. A testem nem bírta a levegőben való lógást. Sétáltam a környék utcáin, ennivalót kerestem, de ennek ellenére estére mindig visszamentem a hozzá. Egymáshoz simulva, testünkkel melegítve egymást vészeltük át az éjszakákat.
 
Az utcákon rengeteg féle ember sétált.
Először egy magas szőke fiút láttam meg. Olyan volt a fején a haja, mint az én szőröm. Szemét kitakarta, és kajsza-bajszán állt, ahogy szétfújta a szél. Rám sem nézett. Zenét hallgatva egy nagy fülhallgatóval továbbment, egykedvűen, unott arckifejezéssel.
A következő ember a villamosról leszállva, kövérkés nyakát mozgatva körülnézett, még tán az eget is megkémlelte. Láttam, hogy észrevett. Talán még egy halovány mosoly is meghúzódott szája csücskében. A legrövidebb út mellettünk ment el, a buszmegállóig, ahova indult. Valamiféle undor is kiült az arcára, ahogy a mellettem ülő emberre tekintett. Nagy ívben kerülte el matracunkat, és megpróbálta tekintetét valamerre másfelé terelni, hogy véletlenül se kelljen, felénk irányítsa azt.
 Már én sem foglalkoztam vele, mert valahonnan a távolból hangos zene árasztotta el a fülemet. Egy csapat tizenéves közeledett, akik mobiltelefonjaikból hangosan bömböltették azt a zenének nevezett ritmustalan, dallamtalan szöveget. Már messziről kiszúrtak minket ott a fal tövében, összesúgtak, és a földre hajoltak hirtelen egyesével. Közelebb érve aztán megtudtam, mik voltak azok. Kövek! Teljes bizonyságot akkor szereztem róla, mikor a saját bőrömön éreztem koccanását. Az emberem hangos káromkodások közepette kergette el a fiúkat. Én is rájuk mordultam, és úgy láttam hatott is rájuk, mivel nevetve ugyan, de arrébb mentek.
Sok-sok járókelő igyekezett el mellettünk. Volt, amelyik alacsonyabb, volt magasabb, szőke, barna, fekete, vörös, rózsaszín, és minden féle színű szőrű egyedek. Voltak kövérkések, csont soványak, arányosak, aránytalanok, magasak, alacsonyak.
Estefelé, miközben a szivacson összebújva az emberemmel feküdtem, egy finom illat szállt felém. Egy autó parkolt le közvetlenül előttünk. Hátuljából emberek szálltak ki, és egyenesen az emberem felé vették az irányt. Valamit beszéltek egymással, kérdezgették, és egy tál jó illatú ételt adtak neki. Nyál csorgatva álltam eléje, nem sok reménnyel, hogy én is kapok belőle.
Az emberemtől még ugyanis eddig soha, semmiféle ételt nem kaptam. Eddig, igaz, azt se láttam, hogy evett volna ő maga is egyáltalán valamit. Mindig csak valami sárgás folyadékot ivott, egy műanyag palackból. Én még csak-csak ettem valamit abból, amit az utcán találtam.
Ám mégiscsak megosztotta velem az ételét, még ha csak fél fogára is volt elég.
Rettentő hálás voltam neki ezért. Megint elönthette a gyomromat az a jóleső melegség, amit pár hete érezhettem csupán először, és az óta is utoljára.
Hirtelen egy kéz érintését éreztem újra a hátamon, mely végigsimította bundámat a fejem búbjától a farkam végéig. Felnéztem, és egy aranyszőke hat éves körüli kislány emelkedett fölöttem. Ő egész más szemmel tekintett reánk. Még hiányzott belőle, az eddigi emberekben meglévő undor, amit irántunk éreztek, és ami elkülönítette tőlünk az emberi társadalmat. Kezével bundámba markolva, mosolyogva mutatott volna meg édesanyjának, ám ebben a pillanatban anyja hangos parancsára, és kezének erős markolására, kénytelen volt elengedni, és szomorúan tovább ballagni. Az anya rosszallóan, mérgesen bólogatott, magyarázott kislányának, pedig már majdnem felrebbent előttem a remény, hogy talán egy újabb családhoz kerülhetek. Szemem előtt lebegett a meleg otthon, a rendszeres meleg étel, és a gondtalan élet képe. Ám kénytelen voltam tovahessegetni ezt az ábrándot.
Az esténk a szokásos módon telt. Az éjszaka zajaihoz, a villamosok csengetéseihez, a részeg emberek kiabálásaihoz hozzászokva, immáron békességbe aludtunk, már amennyire az utcán az öt Celsius fokos hidegben, békességben lehet aludni.
 
Élt a matracunkon még egy ember. Neki is hasonló volt a szaga, és az élete is a miénkhez.
Sokszor beszélgetett az én emberemmel. Úgy néztem ők talán barátok lehetnek. Segítettek egymásnak, megosztották, amijük volt. Az emberem sokszor panaszkodott, többször elájult, és rosszul lett. Nem volt valami jó az egészségi állapota.
Az emberek egyikkőjüknek sem szívesen adtak pénz, és nem is foglalkoztak velük.
Amikor rosszul lett se jött oda egy sem, hogy megnézze, mi lehet a baja. A másiknak is hasonló problémái voltak. Csupán ők ketten voltak egymásnak, és most már természetesen én is közéjük tartoztam.
Az ételünk fogytán volt, a szél egyre csak fagyosabban fújt, és kezdtem magam egyre rosszabbul érezni.
A matracon élő embereim is egyre kevesebbet mozogtak. Nem mentek sehova, még csak kéregetni sem kéregettek. Egész nap csak feküdtek a takaróik alatt, és próbálták átvészelni a napokat. Teljes kilátástalanságban éltünk.
Én útnak indultam. Tenni akartam valamit az életben maradásom érdekében. A testem egyre gyengébb lett, csontjaim összefagytak, és a hó is elkezdett szállingózni.
Egy kertkapuhoz értem, aminek az udvarában gyerekek játszadoztak a kertben, és éljenezték a havat, ugráltak örömükben. Kedvesnek néztek ki. Még kicsik voltak.
Irigykedve néztem őket, a meleg ruhájukat, a gondtalan örömüket. Kétségbeesetten próbáltam magamra felhívni a figyelmet, egy kis ennivaló reményében. Ugráltam, ugattam, és futkostam fel alá a kapu előtt. Erőfeszítéseim sikert arattak.
Beengedtek, bemehettem a házba, kaptam ételt is. Újra úgy éreztem magam, mint a kezdetek kezdetén, amikor boldogan éltem, és önfeledten játszottam.
Szinte minden eddigi szörnyűségről megfeledkeztem. Élveztem a kényeztető simogatást, és a szeretetteljes légkört, ami ott körülvett.
Csak pár nap elteltével jutott eszembe az a földön fekvő ember, akivel eddig éltem, aki eddig életben tartott. Szörnyű bűntudat és lelkiismeret-furdalás gyötört.
A legközelebbi esti sétánál elhatároztam, hogy én fogom irányítani a póráz másik végén álló embert. Ő volt a családfő. Egy magas, jóképű férfi, barna hajjal, sportos termettel. Pistinek hívták.
Nagy erőlködések után, memóriám, és szaglásom segítségével, sikerült megtalálnom őket. Ugyan ott feküdtek az utca szélén a leterített szivacson, a pokrócok rejtekén.
Odafutottam hozzá, orrommal megbökdöstem, de jég hideg volt az arca.
Hirtelen felelevenedett bennem az érzés, amikor a családomat próbáltam ily módon ébresztgetni.
Pisti érdeklődve figyelte az eseményeket. Látva eredménytelenségemet megijedt, és ő is ébresztgetni próbálta a fekvő embert. Neki sem sikerült. Fölé hajolt, és kezét a nyaki pulzusára téve figyelte szívének remélt dobbanását. Nem érzett semmit. Azonnal hívta a mentőket, de akkor már mindegy volt. A hideg, és a táplálék hiánya tovább szedte áldozatait.
 
A mellette fekvő ember hirtelen felébredt. Pisti kezét, a nem lélegző barátja nyakán látva, megijedt. Azonnal beindult a védekező reflexe, és ütötte vágta a jó embert, aki csak segíteni próbált a hajléktalanon.
Megpróbáltam feltartóztatni, ugattam, hátha megismer. De nem így lett.
Agyonütötte.
Elkeseredve, nyakamon egy pórázzal, amit senki sem fogott, keservesen sírni kezdtem. Egyszerre két jó embert veszítettem el, és az egyik életéért csak magamat okolhattam.
 
Mentem árkon-bokron keresztül, úttalan utakon, forgalomban. Mindenfelől dudálások hallatszottak, de egyáltalán nem zavart.
Egyre csak a történések jártak a fejemben. Lefelé lógó orral, latolgattam lehetőségeimet. Megint csak elveszítettem egy otthont. Vissza nem mehetek, mindkét emberemet elveszítettem.
 
Közvetlen közelemben, hirtelen két világító fényfoltot láttam meg.
Már nem tudtam mit tenni. . . . .

 

süti beállítások módosítása