Megismertem vkit januárban, és rengeteget msn- eztünk, napi szinten.

De  most, hogy nekem van barátom, és ő nem akar vagy nem tud a barátom lenni, így kapcsolat megszakításra kényszerülünk.

Ez akkora hülyeség. . . Ha valakit szeretsz, hiába nem jász vele, de szeretsz vele lenni, és nem fogsz beleszeretni, mert tudja a kicsi szíved, hogy nem lehet.

És kezdem magam hülyén érezni, amiért így gondolom, mikor szerinte ez így normális.

Kibaszás az élettől, hogy úgy érzed szereztél egy barátot erre közli, hogy többet szeretne mint barátságot, és ezért kényszerülsz megszakítani vele a kapcsolatot.

E olyan szívás. ..én mindig rosszkor találkozok emberekkel. Vagy nekem van vkim, vagy nekik. És ez érzelmileg elég megterhelő.

Szerettem a barátommal lenni, aztán lett ő, és inkább vele msn- eztem, mint barátommal legyek. Ezek után, elkezdett oltani, és elment tőle is a kedvem. Hihetetlen, olyan, mitha kiöltek volna belőlem minden érzést, és csak egy üres bödön lenne a lelkem.

Aztán megint helyreállt a dolog, normálisan kezdett viselkedni, és. . . .
Barátommal is megbezséltem, hogy nem vok szerelmes. .

szar az élet

Aztán elbúcsúzott végleg. . .sokszor végleg, és mindig óriási törést okozott. HIÁNYZIK!

Elég nagy baromságnak érem ezt az egészet. :(

De nagyon remélem, hogy majd egyszer ez a helyzet helyre fog állni.

Bár azt csak úgy tudom elképzelni, hogy szerelmes lesz. . . akkor meg úgysem velem fog msn ezni, vagy bulizni járni, vagy találkozni.

Ezért aztán teljesen reménytelennek érzem a helyzetet. Nagyon úgy érzem, hogy buktam az egészetL.

ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ:’(:’(:’(

Immáron 2010.03.30-án elindítottam a blogomat.

Izzy vagyok, és az ELTE-n tanulok tanítónéninek. Mivel ezt senki nem szokta tudni, alsósokat fogok egyszer talán tanítani. Minden tantárgyat kell tanulnom, és informatikát 6- osztályig oktathatok majd. De ez még bőven a távoli jövő.

Akkor el is kezdeném a mai napommal.
Tegnap indult:D Egyik csoporttársamnál aludtam, hogy még 1x, 2x átvegyük a mai tanítási gyakorlatunkat. Ettünk pizzát, néztünk, sorozatot, és ittunk forró csokit:D
Tangyakkal annál kevesebbet foglalkoztunk.

A feladatunk az Időjóslás című szöveg feldolgozása. A hosszú óravázlatírás, és eszközkészítés után, reggel felkeltünk és elindultunk a suliba.
Már majdnem vártam a tanítást.. .aztán mikor beértünk elkezdtük az eszközöket összevadászni. siker!

Elindultunk az alsós tanterembe. Próbálom beállítani az ottani szgépet, erre az a fos, a 2GB- os pendrive-ot nem hajlandó elindítani.
Rögtön szólok a Tnőnek, erre mondja, menjek vele a tanáriba, együk át az övére, azon biztos működni fog.
megcsinálom, kezembe adja, hogy siessek vele. . Elkezdek futni, erre a térdem megint megroppan. Kezd rohadtul elegem lenni belőle.
( egyébként, kb. 3 hete kificamodott, térdmerevítővel járkálok, és próbálom hajlítani, de nem megy. . . bakker:()

Végre vége, letanítottunk, erre mehettem ATP beadandót gyártani. ÉLJEN!

1.5 óra szünet után mehettünk vissza az elemzésre, amitől jobban féltem, mint a tanítástól. Itt kb. darabokra szedik az óránkat.

Végeredményben jó lett, csak meg kell tanulnom beszélni hangosabban, mert olyan vagyok akár csak egy nyuszi! IGEN!:D:D:D:D

Ilyen izgalmakkal telt a nap. . . de végre vége, és jön a tavaszi szünet.
Alig várom, írhatom a beadandóimat. . . éljen!:(

Ma, ahogy nézem rengeteget sikerült éljeneznem, és egy se örömteli.
Na, sebaj, lesz ez még így se. . .

A többi bejegyzés sztem kalandosabb lesz. Szobatársam szerint (kollégista vagyok), az életem olyan, mint egy szappanopera. Majd talán ezeket is megosztom:D

PÁPÁ